Melissa Landers: Elidegenítve

10/10

Cselekmény: érdekes, a könyv előrementelével pörgősebb

Szereplők: az idegenek elég jól felépített karakterek, az emberi szereplők pedig személységüktől függően szerethetők vagy utálhatók

Könyvleírás: Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a midtowni középiskolának, amikor egy nap Ferguson igazgató behívja az irodájába. Nem mindennapi hírt közöl a lánnyal: Carát választották ki a L'eihrek arra, hogy egyik cserediákjukat fogadja otthonába egy teljes évre. Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a L'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. Carának egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxt, és vendégül lássa, majd ő maga is egy évet fog tölteni Aelyx otthonában. De nem egyszerű a helyzet, mivel az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Carára nagy nyomás nehezedik, mert barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a L'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. Úgy tűnik, a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen. Az egyre baljósabb eseményeket felgyorsítja, mikor az emberek egy radikális csoportja megöl egy l'eihrit.

Vajon milyen szerep jut Carának és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?

Nem sok sci-fi könyvet olvasom. Tehát nem vagyok a műfaj ismerője, és amikor arra kerülne a sor, hogy ilyen jellegű könyvet olvassak, akkor mindig valamiféle románcot keresek a történetekben. Így találtam erre a könyvre is. Hogy őszinte legyek nem sokat tudtam erről a könyvről. Se értékelést, se részletet, sőt még a fülszöveget sem olvastam el.

Nekem kicsit a Luxen sorozat hangulatát adta és ezért imádtam szerintem annyira. A szereplők a két könyvben-sokban hasonlítanak egymásra, a cselekményben is érezhető az Obszidián hatása.

Csakhogy ebben a könyvben a l’eihrek kiléte nem titok, sőt éppen egy csereprogram közepette vagyunk velük mi földiek. Az emberek reakciója teljesen reális és megosztó. Az, hogy az emberek meddig képesek elmenni azért, hogy az idegenek eltűnjenek teljesen reális és szerintem sokan így viselkednének egy ilyen helyzetben. Az azonban váratlan nekem, hogy az idegenek ennek ellenére is szövetséget akarnak kötni. Tudni kell, hogy ezek az idegenek ugyan hatalmas tudással rendelkeznek, azonban érzelmi intelligenciájuk nincsen.

Cara és Aelyx kapcsolata szerintem nem meglepő. Hasonló a Katy és Daemon viszonyhoz. A könyv vége hihetetlenül pörgős és akció dús, bár az kétségtelen hogy a könyv végig bővelkedik váratlan fordulatokban.

A borító megragadja az ember tekintetét. Őszintén szólva szkeptikus vagyok a borító modellekkel, de ennél a könyvnél kifejezetten pozitívan csalódtam. A két modell hasonló a könyvben lévő szereplőkhöz és maga a környezet is azt a hangulatot adja, amit az írónő megálmodott.

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik nem sok sci-fit olvasnak, és kifejezetten jó lehet azoknak akik luxen szindrómában szenvednek, és nem tudnak Daemon hasizmain tovább lépni.

Ez a könyv a Dream válogatás kiadó gondozásában jelent meg.